. Hű erre nem gondoltam, de akkor ő is az a gyökér típus
lehet, aki a csúnyábbakat basztatja. Pont erre vágytam. Előveszem a telefonom
és elindítom az egyik albumot amiben One republic, Imagine dragons és Greenday
számok vannak, és a felrakom a lábam a mellettem nagyjából térdmagasságban lévő
apró párkányra. Közelebb csúszok az ablakhoz, mert nagyon közel ült hozzám és
emiatt kicsit zavarban vagyok. Fura mintha ő ezt abszolút nem értené ő is arrébb
csúszik. Basszus ennyire nem lehet felfogni? Hát akkor próbáljunk meg nem
törődni vele, bár így szerintem konkrétan összeizzadunk, mire elérünk addig,
hogy ő leszálljon.(Biztos, hogy ő száll le hamarabb, mert én Mórahalom és
Zákányszék között lakok és addig csak a mamikák szoktak eljönni).
Egyszer csak megbillenti a lábát ezzel meglökve az
enyémet, nem igazán törődöm vele biztos véletlen volt. Még egyszer meglöki a
lábam, de pont akkor indul el a busz is, úgyhogy tovább próbálok olvasni, de
akkor megérzem, hogy közelebb hajol és megpróbál rálátni a könyvre. Útálom, ha
beleolvasnak abba, amit én olvasok, ezért összecsapom a könyvet, ránézek és
kiveszem a bal fülemből a lejátszót. Ő rám mosolyog és még egyszer meglöki a
lábam, miközben engem néz.
-
Helló!
Értetlenül nézek rá, de azért visszaköszönök, mert bunkó
azért nem akarok lenni.
-
Helló!
-
Mit olvasol? Ó bocsi tahó voltam. Nagy Máté
vagyok - Mondta miközben kezet nyújtott. Kezet fogtam vele, de közben teljesen
le voltam döbbenve, folyton mosolyog pedig még soha nem is láttuk egymást
előtte. És miért beszél velem?
- Kovács Fanni…- mondtam, de nem szóltam
többet hozzá csak újra olvasni próbáltam. Ő újra odahajolt, hogy beleolvasson,
de mielőtt sikerült volna neki becsuktam a könyvet.
-
Őőő…. Arrébb
hajolnál?
Ez kicsit bunkóra sikerült, de tényleg nem akartam
beszélgetni.
-
Morcosnak tűnsz, nehéz napod volt?
Oké. Ez tényleg kezd egyre furább lenni, mert úgy nézett
ki, mint akit tényleg érdekel. Újra felnéztem rá, de nagy hiba volt. Két
elképesztően ragyogó világoskék szem nézett rám. Csessze meg! Miért néz ki
ennyire jól?
-
Miért próbálsz beszélgetni? – kérdeztem mert
tényleg furcsa volt.
-
Mert most költöztünk ide és barátokat keresek,
és annyira jófej vagyok, hogy nem hagyok senkit unatkozni, aki a közelemben
van. De tényleg mi a baj?
-
Akkor miért nem ültél a fiúk mellé hátul, vagy
más mellé miért kellett neked a legantiszociálisabbnak tűnő ember mellé ülni?
És félév közepén költöztetek ide?
-
Már miért tűnnél antiszociálisnak? Igazából nem
fontos. –Megválaszolta a saját kérdését, kíváncsi vagyok tud-e egymagába is
beszélgetni. –Szimpatikusnak tűntél, és pont félév elején kezdtem itt a sulit. Kérlek,
mond el mi a baj!
-
Az, hogy nem szeretnék beszélgetni.
-
Akkor mit szeretnél csinálni?- kérdezte, közben
megemelgette a szemöldökét (?), csibészes mosoly terült szét az arcán, és
hagyott egy „enyhén” félreérthető szünetet-…Csak mert szerintem akkor
cseveghetnénk is.
-
Csevegni?- Néztem rá kérdőn, remélem elég gúnyos
voltam közben. Bólintott, hát úgy tűnik nem eléggé. – Bármit csinálok, addig
nem fogsz békén hagyni, amíg nem „csevegek” veled, ugye?
-
Ugye. Szóval akár el is mondhatod, hogy mi bánt.
-
Nem bánt semmi csak nagyon fáradt vagyok, mert
kémia laborom volt.
-
Kémia labor? Te melyik suliba jársz? Én Radnótis
vagyok, azon belül is humános. Most költöztünk ide Angliából.
-
Én Ságváris vagyok. – ijesztően sokat beszél.
Miért ilyen közvetlen?
-
Nem igazán vagy bőszavú. Nem vagyok szimpatikus?
Mert ha nem akkor nem értem miét még nem is ismersz.
-
Szimpatikus vagy csak nagyon fura is. De jó
megpróbálok bőszavúbb lenni. – Még mindig gyanakodtam, hogy csak szórakozik, de
igazából mindegy. Mit tud ártani- Mire vagy kíváncsi?
-
Mindenre. - ezzel már nem tudtam mit kezdeni,
felnevettem. Olyan aranyosan mondta.
-
Nem lesz az egy kicsit sok?
-
Valahogy meg kell ismernünk egymást. Milyen
szakon vagy?
-
Biológia-Fizika-Kémia.
-
Az kegyetlen. Beszívtál mikor be kellett jelölni
a szakokat ahova menni akarsz? És hanyadikos vagy?
-
Nem szívtam be pusztán nekem ez tetszik, hidd el
engem is elrettent, hogy valaki önszántából tanul emelt törit és nyelvtant, az
irodalommal mondjuk nekem sincs bajom. És tizedikes vagyok. – Nem is tudom,
hogy miért válaszolok a kérdéseire, de annyira közvetlennek tűnik.
-
De emelt fizika, kémia és még biosz is? Ez
nagyon durva. Amúgy én tizenegyedikes vagyok, és milyen laborról beszéltél?
-
Minden péntek délután felváltva van a három
emelt tantárgyunkból labor. Most épp kémia volt és Karácsony szívatott minket
ezért vagyok így lefáradva
-
Karácsony?
-
Így hívják a kémiatanárom. Blázsikné Karácsony
Lenke.
-
Már a neve is ilyesztő.- Mondta miközben egy
fintor jelent meg az arcán.
-
Az. – helyeseltem komoly fejjel.
Ezután egymásra néztünk és egyszerre
nevettünk fel, és ami ebben furcsa volt : hááát… nem igazán tudtuk abbahagyni.
A mellettünk ülö néni nagyon csúnyán nézett ránk és ezt Máté is észrevette és
próbálta elrejteni a röhögést ahogy én is, de szerintem ez eggyikünknek sem
igazán sikerült még jó ideig. Mikor végre abbahagytuk, ő akkor sem igazán volt
nyugodt és egy kis csönd után újra kérdezgetni kezdett.
-
Tudod hol van az a lovarda ami olyan 4 km-re van Mórahalomtól az az út
mellet ami Zákányszékre vezet?
-
Persze, miért? – Kérdeztem miközben jót
mosolyogtam. Olyannyira tudom hogy hol van hogy ott lakom.
-
Mert annak a lovardának a szomszédjába
költöztünk még év elején senkit sem ismerek a környéken és lehet, hogy te tudsz
valakit arra.
-
Igen ismerek arra pár jófej embert.
-
Miért mosolyogsz ilyen furán?- Basszus
észrevette. Na jó, szívassuk egy kicsit, kíváncsi vagyok vajon mikor esik le
neki.
-
Baj, hogy mosolygok? Inkább sírnom kéne?
-
Nehogy sírj! Csak kicsit fura, de mindegy. És
milyenek azok a „jófej emberek”?
-
Hát a legjófejebb egy lány, akivel nagyon jóban
vagyok. Ő vicces, okos és emellett nagyon szerény is. – teljesen reális
tulajdonságok. Azt hiszem nem igazán vannak önértékelési problémáim belső
tulajdonságok terén.
-
Milyen idős és milyen messze lakik onnan? –
Belelkesedett, hajaj kezdek félni.
-
Pont a lovardánál lakik, pontosabban övék a
lovarda, és olyan idős, mint én.
-
És hova jár suliba?
-
Ságváris bfk-ás. – Na itt kezdett kicsit furcsán
nézni, de folytatta a kérdezgetést.
-
Akkor az osztáltársad?
Elmosolyodtam. Na jó inkább vigyorogni kezdtem. – Valami
olyasmi…
-
Hogy néz ki? – Ezt már gyanakodva kérdezte.
Majdnem kitört belőlem a röhögés, de visszatartottam és adtam magamnak egy
képzeletbeli pacsit.
-
Hát…. szőke, kékesszürke szemű, szemüveges és
szépen fogalmazva gömbölyded.
-
Cseszd meg. Oké leesett, szép volt. – Én ekkor
már fetrengtem a röhögéstől, egy ideig csak nézett de utána ő is nevetni
kezdett. Nagyon szép mosolya van. - ….Szóval okos vicces és szerény?
-
Hát persze. – úgy vigyoroghattam rá mint egy
idióta de nem zavart mert ő is úgy nézett rám.
-
De tényleg ott laksz, vagy csak mondod? –
kérdezte ekkor már komolyan.
-
Mi értelme lenne annak, ha csak mondanám?
-
Hááát nem is tudom egészen pontosam az előb mi
értelme volt?
-
Oké, ez jogos, de ott lakok.
El változtatta lányosra a hangját és újra megszólalt egy
ÖLELÉS!!! közben és áradozni kezdett – Akkor szomszédok vagyunk, majd mindig
összeülünk dumcsizni és öribarik leszünk! Hát nem szupcsi?
-
De az!- mondtam én is elváltoztatott hanggal, de
utána rendesen szólaltam meg, miközben
kibontakoztunk az ölelésből.– Ez azért elég morbid volt. – Édes. Jó. Istenem.
Ennek a csávónak elképesztő illata van, leírhatatlanul finom és férfias mégis
könnyed nem az ami kinyírja az orrod minden egyes érzéksejtjét. Huh ezt abba
kell hagynom! Nem áradozhatok róla folyton ez már így is nagyon fura, ezt majd
ki kell beszélnem a lányokkal.
-
Miért? Úúú…. majd körmöt is lakkozunk, és
szidjuk a fiúkat, akik belegázolnak a lelki szökőkutacskánkba. –Ezt még mindig
nőies hangon mondta, ezt már nem bírtam tovább és kitört belőlem a nevetés- Te
most kinevetsz engem?- klassz, most már kiskutya nézést is kaptam. Nagyon
aranyos!De kezdek úgy beszélni, mint legjobb barátnőm, ez fura. Még nézett rám
egy darabig, de utána ő is nevetni kezdett. Viccesen nevet, úgy , hogy neked is
azonnal nevetni támad kedved, ha meghallod. – De most komolyan – folytatta
rendes hangon – majd átjössz hozzánk, és majd én is átmehetek hozzád?
-
Persze de laknak ám mások is a környéken, szóval
nem feltétlenül kell beérned velem.
-
Nem becsülöd meg eléggé a társaságodat.
-
A társaságomat? Nem vagyok skizofrén, nem igazán
szoktam magammal beszélgetni. Mióta laktok ott?
-
Év eleje óta, de már mondtam.
-
Akkor hogyhogy soha nem találkoztunk még?
-
Nem tudom, de én nem igazán mozdultam ki, inkább
facebookoztam szóval ez is közrejátszhat.
-
Te is olyan, vagy aki csak ott él, de ha nem
virtuális emberek között van, akkor semmi nem érdekli?
-
Nem csak akkor még senkit nem ismertem, és ezért
főleg az angol barátaimmal beszéltem. Tudod anyukám nem bírta a londoni levegőt
ezért az orvosok azt mondták költözzünk vidékre, és apa úgy gondolta, hogy
akkor vissza is költözhetnénk Magyarországra.
-
Gondolom nem nagyon örültél neki.
-
Hát nem. Két hétig nem beszéltem apával, és
próbáltam minél több éjszakát valamelyik haveromnál tölteni. De mikor már a
második hét vége felé jártunk a tesóm meggyőzött, hogy hülyeséget csinálok.
-
Fiú vagy lány tesód van?
-
Is-is. egy bátyám van Márk. és egy húgom Lilla.
Neked van tesód?
-
Van, egy nővéren őt Zsófinak hívják, és két
féltesóm akik szintén idősebbek nálam Tamás és Dani, de ők nem laknak velünk.
-
Hát nálunk még egy rakáson van a család. De amúgy
te tudod, hogy mi az a SÁ-RA mert mostanában mindenki erről beszél és nem
akartam hülyének tűnni, ezért nem kérdeztem rá. De a Ságvári nevét is sokszor
hallottam közben szóval te tudhatod, hogy miről vanszó.
-
Ez most hogy jön ide? – kérdeztem ledöbbenve,
kicsit mintha lemaradtam volna.
-
Nem tudom csak eszembe jutott.
-
Az én sulim és a te sulid versengése.
Gyakorlatilag tavalyig a Radnótisok egónövelése volt, de akkor újra mi
nyertünk, ami már vagy tíz éve nem fordult elő. Sportversenyek.
-
Milyen számokban?
-
Nem emlékszem mindegyikre, de úszás, vízilabda,
kosárlabda, és váltófutás biztos volt közöttük.
-
Akkor lehet, hogy benne leszek a csapatban, mert
nyolc éve vízilabdázom.
-
Jelentkeztél a szegedi csapatba? – kérdeztem
kíváncsian.
-
Aha, be is vettek.
-
Sok évfolyamtársam van a csapatban. Vigyázz még
a végén megvádolnak, hogy az ellenség oldalára állsz.
-
Ezt tényleg ennyire komolyan veszik? – teljesen
megdöbbent mikor bólogatni kezdtem.
-
Halálosan. De vicces mikor a tanárok szidják a
sulidat. – idéztem fel magamban az irodalomtanár hülyülését.
Már Mórahalomnál voltunk. Fel se tűnt fura, hogy ennyit
beszél de igazából nem annyira nem zavaró. Vajon miért ennyire közvetlen?
Hiszen már biztos vannak barátai három hete tart a suli, nem értem én nem az a
típusú lány vagyok akihez a srácok csak úgy odamennek és elkezdenek
beszélgetni. Viki, az egyik legjobb barátnőm ő olyan de én nem. Mondjuk ő jóval
csinosabb is mint én, gyakorlatilag a teljes ellentéte annak ahogy én kinézek:
Sötétbarna haja van, barna őzike szemei és nagyon vékony, bár legalább hasonló
magasak vagyunk.
Beértünk Mórahalom központjába, itt majdnem mindenki leszáll
a buszról. Hozzánk hasonló korú csak pár marad fenn. Nézem ahogy leszállnak az
emberek de észreveszem, hogy ő is figyeli őket. pontosabban csak egy valakit…
-
Tetszik?
-
Mi? – aztán meglátta, hogy kire nézek és leesett
neki - Jaaa... Ennyire feltűnő volt?
-
Eléggé.
-
Ismered? – reményteli pillantást vetett rám de
utána gyorsan visszafordult a távolodó lány felé.
-
Évfolyamtársam volt és egy néptánccsoportba járunk.
-
Te táncolsz, várjunk, és ő is??? Ezt nem lehet
elképzelni.
-
Pedig nagyon csinos alsószoknyákban. –Á nem is
volt szarkasztikus, ugyan.
-
Azt elhiszem. Hogy hívják? – kicsit el lett
varázsolva a gyerek mert egyáltalán nem értette, hogy nem gondoltam komolyan.
-
Gyöngyinek.
-
Bemutatsz majd egyszer neki?
-
Bemutathatlak, de nem igazán szoktunk beszélni
egymással, szóval elég érdekes lesz, és
szerintem elég nagyfiú vagy
ahhoz, hogy egyedül is be tudj mutatkozni.
-
Lehet... - itt egy hosszú hallgatás következett,
de mielőtt a busz kiállt volna a központból újra megszólalt- Te reggel milyen
busszal szoktál járni?
-
Miért kérdezed?
-
Mert eddig apum vitt suliba és nem tudom, hogy
mikor van busz, és gondoltam ugyanazzal fogunk járni úgyis.
-
Eddig miért nem busszal jártál?
-
Mert apu úgyis ment szegedre ezért egyszerűbb
volt együtt menni.
-
Értem. 6:20-kor van egy busz, ami ott áll meg
tőlünk nem messze, én azzal járok.
-
Hétfőn megyünk együtt?
-
Mehetünk, de Mórahalmon felszáll az egyik
legjobb barátnőm és akkor valószínűleg vele fogok foglakozni.
-
Engem nem zavar, és hidd el engem nem olyan
egyszerű figyelmen kívül hagyni.
-
Azt tapasztaltam.
-
Célozgatunk? – Emelte fel a szemöldökét.
-
Kéne? – Néztem rá kihívóan
-
Most már kötekedünk is? Nem kéne, a végén még
bajok lesznek.
Egyszerre nevettünk fel mind a ketten és röhögés közben
kinéztem az ablakon. de még jobban nevetni kezdtem.
-
Basszus, nem szálltunk le időben.
-
Hívjam, anyut biztos szívesen hazavisz minket.
-
Nem kell a két buszmegálló ugyanakkora
távolságra van csak nem szeretek visszafelé sétálni.
-
Logikus.
-
Tudom.
-
Van kedved átjönni hozzánk?
-
Kedvem van, de nem hiszem, hogy tudok, mert
táncom van.
-
Mi lenne, ha elkísérnélek?
-
Az elég fura lenne, és 2 órahosszáig
unatkozhatnál egyhelyben.
-
És ha elmennék érted?
-
Ööö nem azt mondtad, hogy 11.-es vagy?
-
De, de év vesztes vagyok, ezért van jogsim.
-
Felőlem eljöhetsz, anya biztos örül majd, hogy
csak elvinnie kell.
-
Elviszlek én.
-
Oké. Megnyomnád a leszállásjelzőt?
-
Persze.- Megnyomta és csendben felálltunk.
Miközben vártuk, hogy a megállóhoz érjünk rám nézett és elkezdett mosolyogni,
de nem szólt semmit, úgyhogy én is csak visszamosolyogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése