1. Fejezet

Találkozás

4 óra van és én még csak most indulok a buszra, elegem van. Ugyan én választottam de azért így is nagyon zavaró tud lenni a labor. Szeged egyik legjobb iskolájába járok, de ott nem igazán vagyok kiemelkedő, de ez nem túlzottan zavar 10.-es vagyok és BFK-ás. Ez azt jelenti, hogy emelt óraszámban tanulok bioszt, fizikát és kémiát.

Már nagyon szeretnék otthon lenni, mert hulla fáradt vagyok. Istenem mennyien vannak a buszmegállóban, pedig most elég sok mindenre vágyom, de arra nem, hogy állnom keljen a buszon, míg hazaérek (ehhez az is hozzátesz, hogy ez 40 percet takar). Mindegy beállok a sorba és majd kiderül, hogy lesz-e hely. 10 perc és indul a busz és végre a sofőr is itt van. Mikor kinyitja, az ajtót mindenki elindul, hogy legyen helye. Hát azt mondják Szeged a kultúra városa, de ilyenkor igencsak megvillannak az igazi parasztok is.

Végre én is felszállok, úgy tűnik elnéztem a tömeget, de lehet, hogy csak jókor sikerült ideérnem, ugyanis van még üres hely. Közvetlenül a hátsó ajtó mögé ülök. Már kezd melegem lenni, hiszen kabátban vagyok még és a buszon fűtenek. Február 23-ka van, és végre kezd egy kicsit melegedni, de így a buszon kezd elviselhetetlen lenni a fűtés.

A fények miatt látom a tükörképem az előttem lévő plexin.

Nem igazán tetszik az, amit látok. Szőke hosszú haj, vastag fekete keretes szemüveg mögé rejtett szürke szemek (tényleg kell különben nem látok), gombóc orr és finoman szólva is gömbölyded testalkat.

Inkább abbahagyom saját arcom fixírozását és előkeresem a fülesem és a könyvem. Zenehallgatás és olvasás, a tökéletes páros, ha nem szeretnél kommunikálni. Miközben kikeresem, hogy hol tartottam egy pillanatra felnézek. Be kell vallanom, tetszik, amit látok. Épp egy nagyon helyes fiú száll fel. Sötét majdnem fekete haja van, az arcán csibészes félmosoly ül mellyel éppen az egyik volt évfolyamtársamat ajándékozza meg, de tovább jön. Mellkasát egy fehér V-kivágású felső fedi, amin egy sötétszürke szövetkabát van kigombolva. A póló igencsak feszül így látni engedi az izmait. Komoly sportolónak néz ki úszónak, vízilabdásnak talán kajakosnak. Fekete csőnadrágja pedig bele van tömködve egy ugyanolyan színű Converse tornacipőbe, és van rajta egy fekete Converse válltáska. Hátrajön, ami nem meglepő mivel nem egy csinos lány ül egyedül, plusz még itt van néhány srác is, akikből kinézem, hogy a haverjai lehetnek.

Ezután nem igazán törődöm, vele inkább olvasni kezdek. A zenét még nem indítottam el így hallom, amikor egy srác megkérdezi, hogy leülhet-e én csak bólintok, de amikor felnézek, nagyon meglepődök. A helyes srác az.